Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tájgrafikák éles látása (Szabó Elemér)

2014.01.09

Jelen tárlat számomra két gyökérből is táplálkozik: egyrészt az Ablakok sorozatból, ami Éles Bulcsú harmincadik születésnapján volt látható a Benedek Elek Könyvtárban, de ugyanakkor az előző kiállítás folytatásának is tekinthető bizonyos szempontból: az Éles-képek vonalvezetését figyelembe véve.

Az Ősi építmény, illetve a Bábel tornya gondolatritmusába illeszthetjük ezt az anyagot is. Bár formailag itt nem festményeket látunk, hanem tusrajzokat, adott esetben temperával kombinálva, illetve egy szitanyomatot is. A tusról nekem kicsit játékosan az aktus és a gesztus jut eszembe, az említett építményekkel kapcsolatban, pedig az, hogy a művész épít, de nem tör világuralomra, a természet birtoklására, éppen hogy a gesztusait uralja gusztusosan, ez a természete.

Az épített és a természeti környezet kerül itt viszonyba. Bár az igazi érintkezés, a fák gyökerei, és a házak alapjai talán az előző kiállítás Ősi építményének formavilágát idézi a girbe-gurba gyökerekkel és néhány szögletes fundamentummal, melyet ott kezdetnek neveztem. Itt most a látható világunk jelenik meg, ha az alkotó szempontjába belehelyezkedünk fizikailag és értelmező módon is. A természetet a fák szimbolizálják, a civilizációt az épületek, és közötte, mintha a kultúra közvetítő szerepét vizsgálná Bulcsú ebben a sorozatában, a Ne hódíts, de emelkedj ki! arányainak a kutatásában. Villanyvezetékek, kémények, tűzfalak, tetőszerkezetek, nyílászárók és persze az épületek kovácsoltvas díszei, mind funkcionálisak – jó értelemben Bulcsú művészete is funkcionális. Lehet benne lakni, képeivel együtt lehet lakni. Ezt tapasztalom a szertárban is. Kijönni, bemenni, kommunikálni vele – mármint a képekkel –, ahogy házai is kéményeivel, villanydrótjaival, ablakaival kommunikálnak a természettel, a külvilággal. Mi pedig belekomponálódunk nézőként ebbe a viszonya. Emberalak nem is nagyon van, csak egy helyütt. Itt ezen a tárlaton az emberek, a lakók, a járókelők – például egy debreceni utcán, de itt a tárlaton is – mi vagyunk, a nézők. A színsemleges szürke lapon láthatunk egy emberpárt, de itt nem a színek teremtik a kép terét, előterét, hátterét, hanem a viszonyok: emberek, műveik és a természet viszonyának a természete jelenik meg a kompozícióban.

Az első kép, a kapu által mintegy beláthatunk-beléphetünk a kiállítás udvarába, terébe. Ez az udvar, mint a saját világunk és a külső határa, kapuja végigvezethető gondolat a tárlaton. A kapunyitó kép után belépnek a színek a folyamatba, de megjelennek épületegyüttesek, utcaképek, ablakok, hátsó, düledező kertkapuk – melyek ismét a természetre dőlnek vissza.

Ezen képekből, mint ablakokból egyfajta ökológiai kommunikációra van kilátásunk egyrészt, másrészt a természetre való kulturális ráépülés szép példája a plakát és a meghívó képe, a Barkói kápolna, ahol a művészet, illetve a kultúra szoros együttállást mutat a tárlaton visszatérő természeti képződménnyel, a fával. A kultúra szó etimológiai gyökere a kultusz, és nem véletlenül beszél Arany Lajos szakrálisról Bulcsú műveivel kapcsolatban. Más szakrális vonatkozású képek, mint templomok, keresztek és szentek is találhatók az életműben.

Ez a rajz első látásra egyszer reprezentációja egy kultikus élménynek, zarándokhelynek, ugyanakkor egy Mária-tisztelő katolikus lengyel művész alkotása, ahol szintén lehetne Máriának, mint a szakrálisnak testet adó, földhöz tartozó kultikus szimbolikájáról beszélni, de itt egy művészeti alkotás inspirál egy művészeti alkotást. Az inspiráció, mint a lélekkel megáldottság és Mária alakja szintén egyértelmű Karácsony-tájt. De én itt mégis a művészet társadalmi funkcióját emelném ki, melyről eddig is beszéltem. A mű Éles Bulcsú által meghatározott helyét. Nem feltétlenül szent művészetről, Ars sacráról van szó, hanem a mű természetének a hitvallásáról. A mű emberi kultúránk harmóniája környezetünkkel, és nem természetidegen műanyag, inkább a művész teremtő természetének az anyaga. Ez a klasszikus modell-rajz mélyebb szerkezete számomra, mint a művészet modellje: aktus és reflexív gesztus egybeesése.

2014

 

A mappában található képek előnézete 2013, Debrecen (2.)