Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kereső ember (Achs Károly)

2010.04.20

Az ember egész életében keres. Keresi önmagát, keresi a társakat, keresi a rendet a világban, keresi saját stílusát, keresi az értékeket.

Művészettel foglalkozó fiatalembereknél ez a keresés talán még erősebb.

Éles Bulcsúra is ez a magatartás jellemző.

Szeptemberben került Mezőtúrra, a Teleki Blanka rajztanáraként.

Már az első hetekben látszott, hogy ez a fiatalember keresi helyét az iskolában. Hogyan viszonyuljon a nála alig fiatalabb tanítványaihoz? Hogyan tudjon beilleszkedni a Telekiben tanító, szokatlanul jó közösséget alkotó fiatal kollégái közé? Hogyan viszonyuljon a nála lényegesen idősebb tanárokhoz? Nem kis elszánás, nem kevés munka kell mindezen kérdések megválaszolásához. És jó látni, hogy előbb-utóbb mindegyik területen bizonyít: tanítványai órák hosszat dolgoznak az alagsori folyosón, hogy elkészüljön a szalagavatói háttérdekoráció, lelkes csoport megy vele a Nemzeti Galériába, a megyei rajzversenyre. A fiatal kollégák befogadják, még meccsre is együtt mennek (legföljebb a Nyíregyháza-szurkoló infótanár a Spari szektorába Bulcsú pedig a Lokiéba ül), persze Bulcsú meg besegít nekik az esti klubfoglalkozásokon. Mi pedig, régiek, meghatódunk, hogy rövid ismeretség után is mekkora bizalommal fordul hozzánk: engem például már szeptemberben megkért erre a megnyitóra, Lázárné Katit a műsorra.

Éles Bulcsú keresi a kapcsolatot Mezőtúrral is. Nemzetközi kiállításokkal, díjakkal a háta mögött már az első hetekben elhatározza, hogy itt is megmutatja magát. A városban nyitott szemmel jár, igyekszik meglátni azokat a szépségeket, amelyeket mi, régóta itt élők már csak a megszokás miatt sem veszünk észre. Keresi a szép épületeket, városlátványokat akár a fő, akár az eldugott mellékutcákban. És felkeresi az itt élő művészek műhelyét, nem szégyell tanulni tőlük.

A kiállítás anyaga is mutatja ezt a kereső állapotot.   

Éles Bulcsú keresi a helyét a történelemben, a kultúra évezredeiben. Tudja, hogy csak akkor alkothat eredetit, ha közben tisztelettel adózik az elődöknek. Így aztán most is láthatunk bibliai motívumokat, láthatjuk Szent Lászlót, láthatjuk a nagy festőelőd műtermét, találkozhatunk Ady Endre és József Attila egy-egy gondolatával, láthatjuk a hortobágyi kitelepítettekre emlékező keresztet, fölbukkan Tamási Áron Ábelje, önarcképére Hrabal-idézetet ír.

És keresi helyét az élet folyamatában is. Tudja, hogy a névtelen emberek sírja épp olyan fontos, mint a hírességeké, hiszen egy-egy temetőrészlet épp annyira megmutatja nekünk végességünket, épp annyira tiszteletet érdemel, mint valami nevezetesség. Tudja, hogy egy-egy utcakép nemcsak látvány, hanem emberi alkotások, emberi történetek sorozata is. Körülnéz a mában is, és aggódik a jövőért is, egy XXI. századi apokalipszis vízióját is lefesti a pénz uralmát kritizálva.

És keresi a formát, a kifejezést. Többféle technikával dolgozik, szitanyomatokat egyedi grafikákat egyaránt készít, egyesíti a tusrajzot az akvarellel. Egy-egy témának többször is nekiugrik, újrakezdi, újraformálja.

Éles Bulcsú fiatal, tehetséges művész. Egyszerre van meg benne a művészi öntudat és a világ iránti tisztelet. Egyszerre van meg benne a félelem az elmúlástól, az elmagányosodástól, és az ez ellen tenni akarás, az újjászületés igénylése. És tudja: az újjászületés csak az állandó keresés közben valósulhat meg.

Nézzünk körül a kiállításon, és próbáljunk mi is keresni. Hátha megtaláljuk saját félelmeinket, reményeinket. Hátha megvigasztal bennünket az a tudás, hogy egy hosszú-hosszú folyamat fontos elemeként éljük életünket. Ha így lesz, Éles Bulcsú elérte célját.

2010

 

A mappában található képek előnézete 2010, Mezőtúr