Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kiállításmegnyitó (Vasné dr. Tóth Kornélia)

2015.08.01

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket egy fiatal művész, Éles Bulcsú tárlatán. Egy termékeny alkotót, grafikust és festőművészt köszönthetünk a személyében, aki Debrecenben él és alkot. 2006-ban szerezte diplomáját a Nyíregyházi Főiskola rajz-vizuális kommunikáció szakán, 2010-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem vizuális nevelőtanár szakán záróvizsgázott. 2010-től tagja a Kisgrafika Barátok Körének, 2014-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Számos egyéni tárlata volt, többek között Debrecenben, Hajdúböszörményben, Sátoraljaújhelyen, Kassán, Budapesten, Kolozsváron stb. Külön öröm számára, hogy jelenleg Szentendrén, a modern művészetek e központjában mutatkozhat be szélesebb közönség előtt, mely város egyébként több művét is inspirálta. Az egyedi stílust kialakító művész otthonosan mozog a különféle technikai eljárások világában: tusrajzokat, szitanyomatokat, linómetszeteket egyaránt készít. Tusrajzait gyakran akvarellel-gvassal kombinálja.

Éles Bulcsú művészetét többen bemutatták már, ezúttal én a művelődéstörténész szemével értékelem és elemzem munkásságának itt látható darabjait.

Ha körülnézünk a kiállításon, láthatjuk, a művész képeinek absztrakt, szimbolikus világában dominálnak a dűlő-boruló kerítések, utcaképek, deszkák, romló-omladozó házfalak. 2013-tól fordította különösen figyelmét erre a témára, amikor jelentkezett a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe. A bibliai és középkori témák után ez az új irány valóságos magánmitológiává formálódott művészetében. E témavilág tömören összegző, emblematikus műve a Léckatonák c. alkotás, mely a kiállítás címéül is szolgált.

Mire utal ez a művészi ars poetica jellegű cím? A metaforikus kép Babitstól származik, „A gazda bekeríti házát” c. verse nyomán, mely a  művész inspirációs hátteréül szolgált.

A mai veszélyekkel teli, szétesett világban a léckatonák egyfajta védettséget, védelmet biztosítanak (Védekezés). Az elkerítettség szimbolikus jelentéssel bír, a szépség, az értékek őrzése, megvédése, ezzel együtt bizonyos drámaiság rejlik a képek üzenetében.

„Léckatonáim sorban állnak már, pici földem a földből kikerítve, könnyű szál dzsidások módján állnak őrt, hatalmasan igazságukban; ők a törvény, ők a jog, erőm, munkám, nyugalmam és jutalmam ők, s jel hogy vagyok...”

A léckatonák azon túl, hogy védenek, biztonságot adnak, igazságot is szolgáltatnak. Gondolhatunk itt a magántulajdon védelme körüli jogi visszásságokra, melyekre szintén reflektálnak az alkotások – vallja a művész.

Éles Bulcsú vonalkultúrája, a lécek, léckatonák motívuma széles asszociációs mezőt, motivikus hálót indukál, ide tartoznak az utca, a kerítés, az udvar, a lakóház, egyéb épületek (gyár, templom), épületrészek (ablak), a táji elemek (fa) stb. E sajátos világban az egyes motívumok újszerű nézőpontból kerülnek bemutatásra, önmagukon túlmutatva jellé, üzenetet hordozó elemmé válnak. A düledező, széteső házak, kerítések lécszerű elemekből építkező ábrázolása – a Kerítés, a Rozoga kerítés I-II., a Rozzant ablak, az Összedőlve I-II. c. képeken –  a kor szétesettségét, a mulandóságot tükrözi. Ugyanakkor az évszakok, az Ősz, a Tél, a falusi-városi életképek, a Baromfiudvar, a Nyugalom, a Kertvégi nyugalom megjelenítése sem a hagyományos módot követi – ez is elemekből, deszkákból, konstruktív-expesszionista módon nyer ábrázolást.

A művész az utcaképek, tájak absztrakcióit helyszíni vázlatok, esetleg fényképek után készíti. A helyszíni, ceruzás, megfigyelő tanulmányrajz alapján a műteremben jön létre a műalkotás, teremtődik meg a realitás talaján elkezdett, de sok esetben az irrealitás világába áthajló, figuratív vagy éppen nonfiguratív alkotás.

Feltehetjük a kérdést, ezt a tematikailag egyneműnek tűnő, lécekkel teli világot mi teszi ilyen hangulatossá, szemet gyönyörködtetően változatossá? A vonalak és a színek önfeledt játéka, mely életre kelti a képeket. Ebben rejlik Éles Bulcsú művészetének ereje, intuitív jellege. A vonalak, melyek egyfajta expresszivitást, mozgalmasságot közvetítenek, és a színek, melyek a képzelet révén újjáteremtik a formákat. Mindezt változatos színkezeléssel valósítja meg a művész. A hideg-meleg tónusok alkalmazása gyakran beszédes jelleggel illeszkedik a kép témájához: a Hűtőgépgyár kék-fekete árnyalatai, a Rozoga kerítés barna-fekete-szürke, az Ősz barna-sárga színei, a Rozsdás ősz változatos színkavalkádja önmagában is üzenet értékű. A kubizmus töredezett térsíkjait, geometrikus absztrakcióit árnyalja az impresszionizmus foltszerűségre törekvése, melyet kiegészít az expresszionizmus szubjektivitása, érzelmi töltete. A végeredmény: a dolgok belülről látása, mélyebb értelme nyer ábrázolást a képeken. Mindez egy karakteres művész, Éles Bulcsú értelmezésében, akinek a művészete egyediséget, egyéniséget sugároz.

Éles művészetének egyik kulcsgondolata az értékmentés, az állandóság-mulandóság kérdése – ennek jegyében a jelen mellett megörökítésre kerül a múlt: a Megszűnt vasútállomás, a Régi temető, a Régi ablak, a Régi gyár I-II., a Régi épület, hogy néhány műcímét idézzem. Ezek a képek archaikus vetületükkel sajátos érzelmi töltést, hangulatot hordoznak. Nemkülönben a Húsvét és a Memento Marosvásárhely ’90 c. képek, melyek központi motívuma a kereszt, utalva Krisztus szenvedésére és a marosvásárhelyi román–magyar etnikai konfliktus erőszakcselekményeire.

 „Jobb nem vagyok, mint annyi sok más, egy beteg kornak dalosa...” – vallja Ady Endre nyomán Éles Bulcsú. A mai vészterhes, értékvesztett világban a léckatonák öntükröző szimbólumként fejezik ki Bulcsú ars poeticáját, művészi helytállását, az értékek óvásának gesztusát. Képei a táj elemeinek sajátos szemléletét tükrözve minket is a körülöttünk levő világ, létünk és szerepvállalásunk újragondolására késztetnek, kell, hogy késztessenek. Ezzel a gondolattal zárom megnyitómat, megköszönve megtisztelő figyelmüket.

 

A mappában található képek előnézete 2015, Szentendre