Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A krisztusi korba lépő grafikusművész (Józsa Sándor)

2015.08.02

Szakirányú tanulmányait a Medgyessy Ferenc Gimnázium képzőművészeti tagozatán kezdte, majd a Nyíregyházi Főiskola rajz-vizuális szakán szerzett diplomát. Ezt követően középiskolai rajztanárként dolgozott Sátoraljaújhelyen és Mezőtúron. Jelenleg a Csoko­nai Vitéz Mihály Gimnázium tanára. Itt Szabó Elemér kollégájával közösen szervezik a Csokonai Vizuális Műhely Galériáját. Munkája mellett 2010-ben a Képzőművészeti Egyetemen elvégezte a vizuális nevelőtanári szakot. 2014-ben jelentkezett a Magyar Al­kotóművészek Országos Egyesületébe, ahová grafikusművészként nyert felvételt.

Éles Bulcsú 2006 óta jelentkezik rendszeresen egyéni kiállításokkal. A jelenlegi a 30. a kiállítások sorában. A Kárpát-medence tucatnál több településén mutatkozott be önál­lóan alkotásaival. Ezek mellett rendszeres résztvevője az országos és regionális csoportos tárlatoknak… Miskolci Téli Tárlat, Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, Hatvani Tájkép Biennále, Kaposvári Groteszk Triennále… csak, hogy néhányat említsek. Szívesen vesz részt alko­tóközösségi munkában. Ennek legjobb színtere a nyári alkotótáborok látogatása. Részt vett pl. a dunaszerdahelyi, barkói, nagyzerindi, sajószentpéteri, vámospércsi, zsákai művésztelepek munkájában.

A jelenlegi kiállítás anyaga válogatás azokból a legújabb képekből, Melyet a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének felvételijére készített. A felvételire való fel­készülést Fátyol Zoltán, Holló László-díjas festő- és grafikusművész segítette. A Fátyol Zoltánnal zajló folyamatos konzultáció hozta meg számára azt az előrelépést, szemlélet- és módszerbeli változást, melyet a kiállított anyag jól példáz.

Itt szeretném megragadni a lehetőséget, hogy tegyek egy kis személyes kitérőt. 3-4 évvel ezelőtt nyílt alkalmam először megnyitni Éles Bulcsú grafikusművész kiállítását. Azon a kiállításon mind technikai, mind tematikai szempontból változatos anyagot vonultatott fel. Bemutatta szinte a teljes technikai fegyvertárát, tanújelét adva széleskörű érdeklődésének, szerteágazó technikai tudásának. Akkor úgy jellemeztem az anyagot, mint egy fiatal művész útkeresését. Azét a művé-szét, aki a szakmai tudással felvértezve keresi egyéni hangját.

A jelenlegi anyag nem útkeresésé, hanem az érett, megfontolt, tudatos útválasztásé.

Milyen is ez az út, amelyet választott? Talán úgy közelíthetném meg leginkább érthetően, ha az alkotási folyamat kettősségéből próbálom bemutatni. A képzőművész alkotás köz­ben modellál és modulál. Modellál, amennyiben a kör-nyező világ valós vizuális elemeit jeleníti meg. E mellett modulál, azaz átírja, átkódolja, mintegy átszűri saját személyiségén a befogadott látványt. Attól függően, hogy az alkotási folyamatban milyen arányban jelentkezik a modellálás és a modulálás, beszélhetünk a képi absztrakció fokozatairól.

Míg a Segner tér című kép tiszta formáit szemléljük, érzékeljük a valós látvány realisz­tikus elemeit. Ennek ellenére a geometriai absztrakció már nem célozza meg a tér valós perspektivikus bemutatását.

Ettől a leginkább realisztikus képi megfogalmazástól a kiállított képeken, szinte lépésről-lépésre követhetjük nyomon az absztrakció fokozatait.

A geometriai absztrakciót érhetjük tetten a Lakótelep, Régi gyár, Álomgyár, Hortobágy, Állandóság- mulandóság I.-II. című képeken. Ezeken az alkotásokon azonban a geomet­riai absztrakció egészen expresszív megfogalmazásban jelentkezik. Az expresszív hatást, a vonalvezetés dinamikájával. A színek, foltok vibráló, jelzés szintű alkalmazásával éri el.

A felsorolt alkotások közül a Hortobágy című képet kiemelném néhány gondolat erejéig.

A Hortobágy címhez általában a széles horizont, tágas tér képzete társul. Esetleg a térségre jellemző tereptárgyak, tanya- és gazdasági épületek, jellemző állatok jutnak eszünkbe. Ezzel szemben Éles Bulcsú egészen merész, egyedi szemszögből közelíti meg a témát. Tág terek, széles mozdulatok helyett már-már intim közelségből ragadja ki a szá­mára fontos részletet.

Ennek a konstruktív alapon szerveződő absztrakciónak a következő lépcsőfoka a Lebe­gés és Kételyek című alkotások. Itt már vonalra és foltra redukálódott a vizuális valóság. Itt egyértelműen az emocionális kötődés az elsődleges. Ez a folyamat csúcsosodik ki a Hajnali fények című képen.

Éles Bulcsú azonban nem csak konstruktív alapokról indul, érzékeny az organikus formákra, felületekre is. Szép példa erre az Emlékek és a Székelyföldi emlék című képek. A képeire oly jellemző lendület és dinamika mellett, itt felfedezhetjük az alkotó játékos kedvét is. A vonalvezetés, a felületkezelés játékossága a szemlélőt is derűs-játékos hangu­latba hozza.

Egy-két gondolat a technikáról. A kiállított képek technikai megjelölése hivatalosan: „vegyes technikával készült egyedi grafika”. De milyen technikákat vegyít? Miért egyedi grafika?

Egyedi, mert nem reprodukálható, mint egy szitanyomat, linómetszet, vagy épp rézkarc. Bár a képeken alkalmazott akvarell-gvas-olajpasztell, festői érzékenységről és szemléletről árulkodik, a tus és pác tiszta, vonalas alkalmazása egyértelműen igényes grafikai lapokká avatják képeit.

A képek bemutatását a Segner tér című alkotással kezdtem. Az absztrakció logikai fo­lyamatának bemutatása kívánta ezt. Miért mégis „záróképe” ez a kiállításnak, és nem az első? Talán azért, mert Éles Bulcsú képeit szemlélve, végigjárva vele egy izgalmas, exp­resszív, dinamikus vizuális kalandozást, egyfajta nyugvópontot jelenthet ez a kép.

Mint egy pont a mondat végén.

Az én megnyitóm végén pedig legyen az a pont, hogy szeretettel ajánlom Éles Bulcsú képeit megtekintésre, Vizuális kalandozásra buzdítok minden kedves jelenlévőt.

A kiállítást ezennel megnyitom.

 

A mappában található képek előnézete #1 Munkák